2016. január 30., szombat

HARMADIK RÉSZ

Sziasztok!
Nem tudom, hogy bárkinek fel is tűnt, de késik egy hetet a rész, tehát múlt héten nem tettem közé. Nagyon sajnálom ezt, sokszor összezavarodok és elbaszok dolgokat az életemben, amik utána kihatással vannak arra, hogy tudok -e megírni egy fejezetet vagy sem. Sajnos nem tudtam, azonban most összekaptam magam, és ezen a héten itt az új rész. Jövő héten már egy napot sem fog késni, ígérem! Köszönöm szépen a 21 feliratkozót, és minden egyéb visszajelzést tőletek! Mindenki véleménye sokat számít nekem! :) Ezért is kérem Tőletek azt, hogy pipáljatok, ha szeretnétek következő részt, írjatok megjegyzést, valamint iratkozzatok fel, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra. Meg szeretném veletek osztani azt az információt is, hogy ez a blog sokkal, de sokkal rövidebb lesz, mint a másik, ugyanis egy filmet leírni kissé könnyebb és rövidebb munka,  így nem tudom, hogy kb. hány részes lesz a blog, de nem túl sok, remélem ez nem okoz majd gondot senkinek sem. :) Egyszerűen nem érzem úgy, hogy lenne értelme túl sokáig húzni a történetet, hiszen a film is könnyed. Nem is húznám tovább az időt, kellemes olvasást és gyönyörű hetet kívánok! :)xx
M.

HARMADIK FEJEZET

Love will always be a lesson, let's get out of its way

Az összeomlás folyamata azon az estén kezdődött, amikor Dan-nel éppen a szobájában lévő kanapén lustultunk, és sorban váltogattuk a csatornákat a televízión. Ez nálunk már olyan megszokott dolog volt, egyikőnk sem szeretett különösebben tévézni, de a lusta péntek estéink leginkább ezzel teltek el. Akármit csináltunk, ha együtt voltunk, akkor a legunalmasabb műsorok is a legérdekesebbekké váltak. Éppen az egyik tehetségkutató műsor zsűrijeit játszottuk, minden jelentkezőt kritizáltunk és hülyéskedtünk. Ez tökéletesen rendben volt, ameddig Dan el nem kezdett szenvedni, mert elege volt már. Azzal zaklatott, hogy menjünk el az egyik munkatársa házibulijába, ahol megismerkedhetnék a szerkesztőség többi tagjával, ugyanis Dan egy amatőr újságíró volt, legalábbis egyelőre. Egy apró, hat-hét emberből álló "újságnál" dolgozott, ami igazából még csak egy pár erőtlen lépés erejéig jutott, de dolgoztak azon, hogy a karrierjük magasabbra íveljen. Sajnos vagy nem sajnos, ebbe a talentumépítésbe a bulik is beletartoztak, amikre Dan rendszeres mászkált, amikor éppen nem együtt töltöttük az időt.
Úgy látszott, hogy ezen az estén elvonási tünetei voltak, ugyanis elkezdett nyafogni, hogy miért nem megyünk mindketten Peter házához, állítólag állati nagy a buli, és szeretne bemutatni engem a többieknek. Kissé tartottam ettől a hirtelen helyzettől, így cselesen próbáltam meg kifogásokat keresni:
- Álmos vagyok, nincs kedvem menni.
- Ugyan már, Mel! - csóválta meg a fejét Dan. - Az előtt még azt mondtad, hogy totál fel vagy pörögve!
- Igen, de most már álmos vagyok! - tiltakoztam ellentmondást nem tűrő hangon. - Amúgy meg, nincs is mit felvennem - vetettem oda "csak úgy". Dan hat éve ismer, így természetesen átlátott rajtam, így hiába is próbálkoztam gyenge ürügyekkel, természetesen nem hatottak.
- Ne hülyéskedj! - röhögött ki. - Minek neked mindenhova más ruha? Jöhetsz ebben is, amiben most vagy! - mutatott rám. Megráztam a fejemet, de nem tudtam már semmit sem mondani, így kiböktem azt, ami először az eszembe jutott:
- Tanulnom kell.
Dan tizenöt másodpercig nézett rezzenéstelenül a szemembe, azonban láttam, hogy magában mosolyog, így elpirultam azon, hogy mekkora idióta vagyok, és átkozni kezdtem magamat, amiért nem tudok improvizálni.
- Nyár van - mondta ki  az egyértelmű tényt, amit még a hülye is tudhatott. Megvontam a vállam.
- Mióta érdekel tégedet a suli egyáltalán? - röhögött ki diszkréten. Összeráncoltam a szemöldökömet. Oké, hogy elég buta kifogást találtam, de ne nézzen engem teljesen analfabétnak!
- Hééé, én törődöm a tanulással! Te miről beszélsz? - kértem ki magamnak. Dan csak nevetett, és az arcomat a kezei közé fogta:

- Csak egy ivásra. Naa - noszogatott, de megráztam a fejemet, semmi kedvem sem volt menni.
- Mel! - nem tágított. - Ha most eljössz velem, soha többé nem rángatlak el sehová sem! - ígérte. Nevetve eltoltam magamtól, ismét rázva a fejemet. Addig könyörgött, ameddig fenyegetve fel nem emeltem a mutatóujjam:
- Egyetlen pohár koktél! - mondtam. Dan engdelmesen bólintott a fejét, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Mosolyogva visszacsókoltam, majd enyhén eltoltam magamtól, ő pedig már készült is a buliba.



Amikor odaértünk, azonnal lehervadt a mosoly az arcomról. Amanda nevetve szaladt felénk egy bikiniben, majd átölelte Dan-t, ezzel felbontva a kézfogásunkat. Kínosan néztem, ahogyan Dan visszaöleli, és a féltékenység apró démonai már ott is voltak a fejemben. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy az ex is a munkatársa Dannek. Feszengtem még egy másodpercig, azonban az az egyetlen pillanat alatt lepörgött előttem hat év, így kissé feljebb emelkedett az önbecsülésem, amikor Amanda és Dan végre eleresztették egymást. Sosem vallottam volna be Dannek, de rohadtul idegesített az, hogy a szakítás után is ilyen jóban maradt Amandával. Elérkezett az idő, amikor nekem is köszönnöm kellett Amandának, így csak intettem egyet, és az egészet egy sziával megfűszereztem.
- Nem mondtad, hogy medencés buli lesz - súgtam oda Dannek zavartan.
- Nem mondtam, mert akkor sosem jöttél volna el velem - súgott vissza Dan. Mérges pillantást vetettem rá, de ő mosolyogva nézett vissza, így csak felvontam a szemöldököm és elnevettem magam.
- Bemutatsz akkor a többieknek? - kérdeztem. Dan bólintott.
- Persze, ne aggódj! - válaszolta, majd a többiek felé fordult, akik a medencében voltak és észre sem vették, hogy megérkeztünk.
- Emberek! - kiáltott oda nekik, mire mindenki felénk fordult. Zavrodottan néztem Dan-re, de ő a többiekhez beszélt:
- Ő itt a barátnőm, Melanie! Szeptemberben együtt költözünk el új életet kezdeni. Szép, okos, vicces, és őt szeretem a legjobban a világon! - fordult felém és rámmosolygott. Elnevettem magam, mert a többiek fütyülni kezdtek és éljenezni, azonban nem tudtam túl sokáig nevetni, mivel Dan megcsókolt. Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy Amanda milyen fejet vághatott. Összezavarodott? Elvörösödött mérgében? Megbántódott? Hidegen hagyta? Idegesített az egész jelenléte.
Amikor Dan ajkai elváltak az enyémektől, hirtelen felindulásból levetette a pólóját, félredobta és beleugrott a medencébe. Nevetve figyeltem, ahogyan a többiek odaúsznak és elkezdik fröcskölni. Engem is hívtak, azonban eszem ágában sem volt a ruhámban fürödni, bikinim pedig nem volt, így inkább csak félrevonultam egy üveg sörrel és figyeltem, hogy a többiek mit csinálnak, valamint sasszemmel követtem Amanda minden mozdulatát.
Másfél óra múlva már kissé kellemetlenül éreztem magam, de nem akartam kihívni Dan-t a medencéből, megpróbáltam eljátszani a "laza barátnőt", bár egy igazán laza csaj biztos, hogy beugrott volna Dan után. Azonban amikor ő végre kijött hozzám, fáradt tekintettel néztem rá:
- Mehetünk már? Azt mondtad, hogy egy ivásra jöttünk - panaszkodtam.
- Én még nem ittam - kacsintott rám, de amikor megkátta, hogy nem nevetek, elkomorodott. - Bocsánat, csak tudod, hogy milyen fontos nekem az, hogy most itt lehetek velük. A munkatársaimmal. Ez olyan... Bizalomépítő - magyarázkodott. Kicsit elszégyelltem magam a mondandója után, ezért döntöttem úgy, hogy nem fogom elrontani az estéjét:
- Értem. Maradj itt, én hazamegyek - mondtam.
- Hülyéskedsz? -  tiltakozott. - Természetesen együtt megyünk haza! Mindjárt hozom a cipőm - mondta.
- Nem kell! - simítottam meg az arcát. - Maradj csak itt, tudom, hogy fontos neked.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
Bólintottam.
- Menj el hozzám. És küldj üzenetet, ha odaérsz, hogy tudjam minden rendben van. Oké? - kérdezte.
- Oké - bólintottam. Dan közel húzott magához és átölelt, majd belepuszilt a nyakamba.
- Szia - köszöntem el halkan, majd amikor a többiek nem figyeltek oda, elhagytam a buli helyszínét, és nekivágtam az utáct bevető éjszakának.

2 megjegyzés:

  1. Imádtam ezt a részt, alig várom, hogy kiderüljön, mi fog történni Dannel. Valamiért fúrja az oldalam a kíváncsiság, mégis reménykedem benne, hogy nem fognak szétmenni Mellel.
    Nagyon szeretem a blogod, siess azzal a résszel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm a kommentedet, hihetetlenül jól esik a visszajelzés és feldobtad a napomat! :) Örülök, hogy tetszik a blog, és igyekszem a résszel, de sajnos mindig közbejön valami. :/xx
      M.

      Törlés